Egy Jógi önéletrajza

…”Aztán a lélegzet váratlanul visszatért tüdőmbe. Csaknem elviselhetetlen csalódással vettem tudomásul, hogy végtelen nagyságom is odalett. Ismét belekényszerültem a test megalázó fogságába, amely pedig nem a legkellemesebb lakás a léleknek. Úgy szöktem el a makrokozmoszba berendezett otthonomból, akár a tékozló fiú, s most a szűk mikrokozmosz börtönében találtam magam.
Gurum mozdulatlanul állt velem szemben, s én leborultam volna szent lába elé, hogy megköszönjem ezt a kozmikus élményt, amelyre oly szenvedélyesen vágytam. Mesterem azonban nem engedte, és csöndben így szólt:
-Nem szabad megrészegedned az eksztázistól! Épp elég dolog vár még a világban. Gyere söpörjük föl az erkély padlóját, aztán sétáljunk egyet a Gangesz partján!
Seprűt ragadtam, s tudtam, hogy mesterem ezzel is a kiegyensúlyozott élet titkára tanít. Bár a lélek kozmikus örvények fölött táncol, a testnek végre kell hajtania mindennapi kötelességeit.”