Swami Satyananda Giri
Manmonah (Swami Satyananda) 1896. november 17-én született Bikrampurban (Bangladesben), anyai nagybátyjának házában, Mohini Mohan Majumdar és Tarabasini Devi gyermekeként. Filozófus, énekes, zeneszerző, író, szociális munkás, de mindenek felett egy tehetséges tanítvány és valóban isteni mester a Kriya Jóga vonalban. Az emberiség iránti szeretete, ami túlmutat társadalmi osztályokon, kasztokon, vagy vallásokon 6 vagy 7 éves korában megmutatkozott, amikor a rokonai és a barátai jelenlétében egy társas összejövetelen kifigurázta az érinthetetlenség hagyományát. 10 éves korára, a szabadság iránti vágya rendkívül mélyen gyökerező volt, égető keresése tovább erősödött mind India függetlensége, mind pedig az emberi faj világi szenvedéseinek béklyóitól, a rabszolgaságtól, és a testtudatosságtól való végső felszabadulása iránt.
Swami Satyananda első találkozása gyerekkori barátjával és vezetőjével, Mukundával (Paramahamsa Yoganandával), Kalkuttában, a Süketnémák Iskolájának bejáratánál történt, amikor kölcsönkérték tőle pumpáját, hogy fel tudják fújni a csapatuk focilabdáját. A bizalom gyorsan nőtt közöttük, mivel mindketten az Igazság keresői voltak. Ígéretet téve arra, hogy a nőtlenséget egész életükön keresztül betartják, az idejüket elvonultan, számos szent helyen és templomban, meditálással töltötték. Ez a 2 fiatal még éjszaka is teljesen hű maradt fogadalmához, nem úgy, mint a többiek, akik az idejüket játékkal és vigalommal töltötték.
Manmohan szent helyeket, spirituális embereket és szenteket látogatott Mukundával. Hamsa Swami Kevalananda, Mukunda nagyszerű szanszkrit tanára tanította meg a Kriya Jóga alapjaira, és fektette le a spirituális életének alapjait. Kevalanandaji spártai, egyszerű, és szigorú életstílusa, valamint a mélyreható spirituális tapasztalatai nagy hatással volt Manmonah életére. Főiskolás évei alatt teljesült egy régóta dédelgetett álma, amikor találkozott végzetének gurujával, Swami Shri Yukteshwarral, és beavatást kapott a Kriya Jógába. Gurujának éleslátása, a szent iratok alapos, metaforikus értelmezése, a mérhetetlen isteni megtapasztalás a Kriya Jógában, az asztronómia és az asztrológia ismerete játszott fő szerepet abban, hogy odaadó és lelkes tanítvánnyá vált. 4 évvel később Mukunda Swami Yoganandaként ismert sannyasi-vá vált, Manmohan pedig kitüntetéssel végezte el az egyetemen a filozófia szakot, ezzel B.A. fokozatot szerzett. Guruja vezetésével 1919-ben beavatást kapott a szerzetesi rendbe, és Swami Szatyananda Giri néven vált ismertté.
Paramahamsa Yogananda által inspirálva és vezetve, Swami Satyananda spirituális élete fokozatosan erősödött, amikor szerzetessé vált. Idejének és energiájának legnagyobb részét meditálással, és a Paramahamsa Yogananda által alapított bentlakásos ashram iskolájának szervezésével töltötte, osztálytársával együtt, akit sannyasi sannyasivá válása után Swami Dhiranandának hívtak. Swami Satyananda kiváló jelleme, egyszerűsége és becsületessége, példamutató élete, és önzetlen szeretete a tanítványai, diákjai iránt arra ösztönözte Mahatma Gandhit, hogy ellátogasson a ranchi ashramba, majd meghívta Swami Satyanandát a saját, Sabermatiban lévő ashramjába.
Amikor ellátogatott Mahatma Gandhi ashramjába, nagyszerű és szívélyes fogadtatásban volt része, és megkérték, hogy maradjon ott néhány napig. Swami Satyananda ismertette meg Mahatma Gandhival és tanítványaival a Kriya Jóga alapjait, akiket azután 1935-ben, Paramahamsa Yogananda avatott be, miután visszatért Indiába. Az anyaország, India iránti szeretete, és a vágy, hogy életét az indiai emberek szabadságáért áldozza megmutatkozott, amikor szomorúan visszautasította kebelbarátjának és vezetőjének, Parahamsa Yoganandának meghívását, hogy utazon vele az Egyesült Államokba segíteni az ő isteni missziójában.
Az ő kedves Gurudévének, Swami Shri Yukteshwarnak hívását követve, Puriba utazott a a Karar ashramba, hogy életét Gurudévének spirituális irányítása alatt töltse. Később ő lett az ashram swamija. Gurudévének 1935. március 9-ei mahasamadhija, valamint Paramahamsa Yogananda amerikába történő visszautazása után, Swami Satyananda beavatta Rabinaryan Brahmacharit, a későbbi Parmahamsa Hariharanandát, a magasabb fokozatú Kriyaba. Rabinaryan Brahmacharira hagyva a puri ashram munkáit és irányítását, felvette a vándorló szerzetes életmódot, prédikált, és tanította a Kriya Jógát, szerte Indiában. Dél-Indiában, Ramana Maharshival, a mély spirituális megtapasztalásáról híres ragyogó szenttel való találkozása egyedi, és intenzív szeretetet váltott ki belőle. Satyanandaji megnyerő személyisége nagy hatással volt Ramana Maharshira, és kérte, hogy végleg telepedjen le az ashramjában.
Amikor 1944-ben borzalmas éhinség volt Bengáliában, Satyananda érzékeny szíve a éhező szegények felé fordult. Mottója: „Szeretetteljes szolgálat és meditáció mindenkiért” volt. Az eltaposott és rosszul ellátott társadalom szeretete jeléül, nyugat-Bengáliában, az elmaradott Mednipur körzetben található Jhadagram nevű helyiségben megalapította a Sevayatan Satsang Missziót, ahol 1944-1971-ig, élete utolsó szakaszát töltötte, átformálva emberek millióinak az életét. Paramahamsa Yogananda 1952-ben bekövetkező mahamasadhija után, élete végéig a Puriban található Karar ashram vezetője maradt. Spirituális megtapasztalással gazdag életét az emberiségnek szentelve, a Kriya Jóga üzenetét megvalósítva, végül Sevayatanban, a Satsang Missziójában, 1971. augusztus 2-án hagyta el halandó testét.
Jézus Krisztus
Mahavatar Babaji Maharaj
Lahiri Mahasaya
Swami Shriyukteshwar Giri
Shrimat Bhupendranath Sanyal Mahasaya
Paramahamsa Yogananda
Swami Satyananda Giri
Paramahamsa Hariharananda
Paramahamsa Prajnanananda